Kisnovella

Budán születtem, nem, inkább Pesten
A pirosnál fékezek, a mellettem álló autóban üzletember
Nem, inkább magyar vállalkozó
Hajléktalan közeledik, „beteg gyerekem van” a táblán
Adok, de túl magasan ülök a terepjárómban
Ez a különbség fáj, mert nem érdemlem meg
Ungváry könyvéről gondolkodom
Elbert Jánosról szól, az áldozatról
A minap nézem az rtl-en az – úgymond – nosztalgikus összefoglalót az építőtáborokról
Előtte Moldova interjút olvastam, ez az egyébként roppant vagány ember arról győzködött, hogy Kádár jó volt
Az építőtábori klipben az exKisz-vezető bársonyosan enyhítette a múltat
Közösségi szellem, alig volt politika, jellemformálás, stb…
Acél a halála előtt magához hívatta Konrádot, hogy feloldozást kapjon
Hol rontottuk el?- kérdezte tőle
Konrád: „Tetszettek volna kevesebbet akasztani” – ez írtó jó –
Visszatérve kafa volt az építőtábor és Elbert János biztos csak pancsolni ment a márciusi 80cm-es Balatonba
Kemény dolgok ezek, ahogy egy ismerősöm mondaná