Erdély

Erdély egy fantasztikus világ. Tér- és időutazás, de távolibb tér, mint amilyen messze van, és távolabbi idő, mint ahogy odaérünk. A történelem, az önvédelem szükségessége alakította ezt a kis kulturális enklávét. Itt teljesen más magyarnak lenni, kimondani a magyar, vagy székely szót. Mindezt nem terheli a borgőzös sovinizmus, csak a jogos fennmaradási vágy, a nyelv, a nép, az ember védelme. Rendkívül sajátos, szerethető terminológiát szól a helyiek ajka. Veretes életbölcsességek, archaikus szentenciák képezik még az átlagemberek beszédét is. Sosem hallott szavak, ragozások, vagy más tartalommal megtöltött ismert kifejezések egy teljesen egyedi nyelvezetet képeznek. Például: „Hát azt’ evett-e medvehúst, komám? – Bekaptam a javát, csak csomborítottam a számba’, s csak kiköptem!” Vagy: „Betértem falni egy kis murokot s pityókát.” Vagy: „Taszítsd bé’ a motrot a műhelybe!”

De e nyelvezet mögött egy üdítően érintetlen világ, a nyugati ember számára már kiveszőben lévő maradéka lelhető fel. Furfangos, sok mindenhez értő, a létben maradáshoz ezt is, azt is tenni tudó kisemberek szimpatikus, rejtett dimenziója, mely önérzetes tartással párosul. A nyelv mögött ülepedett ritmusú, meggondolt életbölcsességek rejlenek. Ahogy mondtam, más jelentéssel bír az a szó, hogy magyar, vagy nemzet és minden, amit a szélsőjobboldali retorika eszközként kíván használni. Itt eszébe sem jut az embernek ezek hallatán gyanakodni. Mert látja, hogy mindez az élet joga. Hogy a politikai marketing mire használja ezt, az ugyanúgy érintetlenül hagyja Erdélyt, mint a nyugat elembertelenedett felpörgése. Ahogy beszélnek, szinte az a meglepő, ha ilyen közegben olyan szó is elhangzik, mint internet vagy GPS. Ha az ember elmegy, szeret ott lenni és vágyik visszatérni, Erdélynek fenn kell maradnia.

Egy hétig hirdettük az evangéliumot Nagy József barátommal nagyon sok nyitott szívű embernek. Újra felejthetetlen volt, mint húsz évvel ezelőtt.