Ökommunizmus

Dzsipünk lépésben gurul a paneltömbök között, valaha emberek éltek itt. Most, mint egy sci-fi rémálomban, a nyitott ablakok sötét szájüregként merednek. A vidéki életnek a robbanás előtt sem volt nyoma itt, jóllehet több ezer kilométerre vagyunk Moszkvától. Abban az időben építkeztek így, amikor az emberek szállásolása hasonló volt valamely nagy mennyiségben legyártott és hasznavehetetlen árucikkhez. Céljuk az volt, hogy gördülékenyen vonjanak ki százezreket, ha létezésükkel akadályokká váltak a szent termelés vérkeringésében. Fényévnyire kergetve őket onnan, ahonnan származtak, a széna szúrásától, az ólak szagától, a kemence mellől, ki az olajkitermelő vidékre, a földre, melyet földgyaluk jártak át, ahol sohasem éltek emberek. Néhány éves városokba, ahol nem voltak anyókák, akik emlékezzenek. Nem voltak, akik hangulatos történeteket meséltek volna a régi időkről, melyen ha képzeletünket jártatjuk, melegség tölt el. Bebetonozták a múltjukat egy vad eszme nevében, amely kegyetlenül és gőgösen tombolt, és cseppnyi érzéke sem volt az ember törékenységéhez. Alantas és otromba volt, de olyan terrorral működött, hogy az emberekben megbénult a gyűlölet is, mielőtt szólni tudtak volna ellene. Akiknek az atomkísérletektől korán kihullott a hajuk. Akiknek szép természetes bőrük volt, és most nagy daganatok jelentkeztek testükön, rénszarvasvadászatból éltek, amíg ki nem haltak a rénszarvasok. Vagy azok a moszkvai nénik, akiknek egyszerűen nem jutott pénz ebédre. Olyan egyszerű emberek, amilyenek talán nincsenek már. Sírva mondja: senkinek sem ártottam. Férje korán meghalt, és semmi nem sikerült neki, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Elemként használták egy vállalatnál, kívánt munkaerejét kivonták belőle, szerető szívét mint szükséges rosszat tűrték el. Az ő izzadsága, az ő sírása, mikor egyedül evett otthon, és egyszer nem lesz majd, és nem figyeltek rá, pedig csak kis különbség volt közte és a legnagyobbak között. Kis különbség van a legnagyobbak és akárki között. Most itt eszik a menzán egy olyan főzeléket, amitől te ott a képernyő előtt elfordulnál. A borzalmas kalapács alatt rogyott össze, az izzó vas ég alatt, torz korok  szülöttjeként. Szerelhetővé tenni még a fákat is! Betonőrület. Az anyanyelvből kitépni a szavakat, határt szabni a csillagos égnek – és határőrséget állítani, leelvtársozni az édesanyádat. Végül az idő tűzbe dobott szalvétának nézi e bolhatörténelem hetven évét.