A kívülálló

A tavaszi szél nem akarta figyelembe venni, hogy az ezredes fodrásznál volt, és minduntalan kissrácosítani akart egy fegyelmezett fürtöt. Téged sem tudtak lefogni az adatok bilincsei, és nem tudták kiölni belőled a romantikát és a vágyat a természetfelettihez. Ez a roppant bonyolult, ám szükségtelen rendszer, ami magába akar foglalni – mintha egy rubrikányi hely elég lenne finom, színes lelked lenyeléséhez –, lépten-nyomon megpróbálja homogénre csiszolni azokat a barázdákat, amelyeket maga Isten alkotott, hogy csodálatosan megkülönböztessen.

„A nyomtatványt a bérszámfejtésről az utókalkulációs osztályra tessék fölvinni, Tőkésné, 302-es szoba” – mondja szigorúan a kisasszony, és érzed a körülötted állók tekintetét beléd fúródni, mert te egyedül vagy kívülálló, és futsz, futsz folyosókon át, vissza az ember eredeti otthonába.