Belépés





© 2010 Minden jog fenntartva
Kötetlen kötet

Soha többé nem megyek vissza

A régi téren még a

Srácok rúgják az öngólokat

Vajon mért nem tudják

Hogy közben végleg

Minden átfordult már?

Az élet őrajtuk túl jár

Minden arcon látni

A mozgólépcsőn

Hogy meglepte őket

A legvégső kor

Ha néha felhív

Egy-két régi haver

Csak annyit mondok:

 

Nem, én már soha többé nem megyek

Én már soha többé nem megyek

Én már soha többé

Abba a városba nem megyek vissza

 

Soha többé én

Abba a városba nem megyek vissza

Csoda történt

A mennyben

Örömünnep vár, meg vagyok híva

 

A pályaudvarlépcsőn nem várnak már

Csak a vén koldust nézem

Ő is pislog rám

És a szomszédban egy külföldi úr

Épp issza a whiskys kólát

Bent az újszülöttek nem tudják még

Hogy a kórházfalon túl

Milyen élet lesz majd

A városból, ha néha felhív egy hang,

Már elmentem

 

Nem, én már soha többé nem megyek

Én már soha többé nem megyek

Én már soha többé

Abba a városba nem megyek vissza

 

Soha többé én abba a városba

Nem megyek vissza

Csoda történt

A mennyben

Örömünnep vár, meg vagyok híva.








ÁSZF | Adatvédelmi szabályzat | Azbeszt of | Arc poetica | Zene | Klip | Interjú | Gegbank | Kötetlen kötet | Köteten kívül | Üzenet | Blog | Kapcsolat