Világ-négyzet

Köd van, és kedd van, és a kedvem kicsit lent van.

Úgy hagytam az ágyamon felhajtva a paplant,

Döngetek a sztrádán vagy egy kiló hússzal,

– Nejem vette vacsorára – egy kiló hússal.

Tekintetem megakad, fékezek is hirtelen,

Mert egykori havert látok kukásodva cvíderen.

Ronda kis kabátja – mint damilon lógó sneci –

Csak néha mutatkozik, ahogy a Loch Ness-i.

(Az nevet jót, aki utoljára nevet,

De az szeret jól, aki először szeret.

Régen lehetett, mikor utoljára evett,

Keresem már fejben a vezetéknevet.)

Ügyetlenül nyúlok zsebbe, a fíling kicsit tolsztoji,

Lehet, hogy csak tegnap este meghatott a Toy Story,

De látom, olyan lett, ki hajnalonként guberál is,

Megveti őt egyformán nemzeti és liberális.

Hogy vizet melegítsen, kékes kezét nyújtja hóért,

Nem kell csuklya, van, ki csukja, itt egy rendszer jelenti

a hóhért.

Bürokratát berekesztő kirekesztő nyilatkozat,

Szívem felnő, ahogy erdő mélyén Robin Hood nyilat

hozat.

Fut szelleme; mint a vas, kohóban ég,

És eléri a villamost loholva még.

Az ajtóhoz nyomják, ő itt az uccsó,

Cipőjén foltokban üt ki az út-só.

Homlokán ráncok, már sokat élt,

Ahogy törik a ráncok a kivasalt élt.

Mit tehet az ember, akikkel így bánt el Kelet?

Ha nem tud mást, szeressen, ha egyszer már lelke lett.