Nem most jöttem a fajvédőktől

Ez még nem a tábor, csak Kőbánya

Még nincs számod, csak polgár vagy

Jó fejem van, sportos karom, body-builder-széles vállam

Zenész fülem, mérnök szemem, jó az orrom,

rendőr-állam

Üldöz szomszéd, üldöz főnök, ahogy nyáron üldöz légy

Vagy augusztus 20-án TV-ből az üdvözlégy

A házmester, ki mindent írt, így írtotok ti

Szeretlek, jó állampolgár, szemét lesüti

Aki nem jelent már embert

Ami nem jelent még embert

A közértes előre köszönt, most elvivőd kínálja hellyel

Mondta is az öreg mindig, ne menj a falnak fejjel

Önlevükbe fövő, habzó szájú szidók

Újra csak azt kérdik: mért mindig a zsidók

Idegent mondanak, Róth Manót

Nemzet testét rágó termeszt

Gyökértelen városlakót

Termelőt, ki exportra termeszt

Ezer sebből vérző szabolcsi jonatán

Ha ezt most látná az amcsi ükapám

– Akit egy suhanc csak azért vert szájba

Mert mást gondolt róla, hogy mi volt Versailles-ba’ –

Azt mondaná: Besenyők, Tótok, Hunok, Rácok

Éljünk egymással békében, srácok

Schógor virtschaft, Haider ménkű, Hurka – most már

vérre –

Nem menjünk a Horváth-kertből a Szerb utcán át

a Bosnyák térre

Ereszkedünk le, mint gumi, mint egy rozsdás uszály

Én nem akartam itt lakni, de tudom, most már muszáj

A névtelen feljelentő emlékművén koszorú

Bár fölül az árja, és alul a víznek árja, azért él az Úr…