A fogorvos

Megfigyeltem, hogy a fogorvosoknak kifinomult érzékük van a szövegértésre. A pácienssel a kezelés alatt folytatott kommunikáció csiszolta élesre azt a hallást.

-          Hogy teltek az ünnepek? – kérdezte fogorvosom a napokban

-          Hööööö gööööö hööööö – vágtam rá egyből – mondandómat kissé befolyásolva a számból kilógó nyálelszívó pipa, a fúrókar, a pofazacskómat a fogsortól távoltartó vattás betétanyag, valamint az ízlelőbimbók tájékán gyülemlő vegyipari folyadék, mely utóbbi a hajdani kémiaórák felejthetetlen kísérleteinek világát idézte.

-          Nagydolog, ha ebben az őrült rohanásban az ember egy kis nyugalomhoz jut családi körben – gombolyította tovább a beszélgetés fonalát fogaim doktora, és felvitte a hangsúlyt, mint aki további megnyilatkozásomat várja.

-          Ööögööö Hhhöö Öögöööhh – folytattam a legnagyobb természetességgel

-          Jó néha beszélgetni, együtt lenni. Az emberek többsége már egyszerűen nem is kommunikál, csak ül a tv és az internet előtt.

-          Hhaaöööaöö Öööögaaaööö Hhhööögaaöö – villantottam fel témaérzékenységemet, és hogy-hogy nem e kelet-afrikai dialektus, halló fülekre talált egészségügyi mentoromnál, ugyanis így folytatta:

-          Ma már az is nagydolog, ha az emberek őszinték egymáshoz, nemhogy még az élet nagy dolgairól is szót váltsanak.

-          Hhaaöööaöö Öööögaaaööö Hhhööögaaöö – helyeseltem, mely szuahéliül a modern ember egzisztenciális elidegenedettségét fejezi ki. Foggyógyászom, aki egyben az egzotikus nyelvcsaládok alapos ismerője, igazából ekkor kezdett belelendülni.

-          Apropó, önnek mi a véleménye Heidegger „itt lét” fogalmáról?

Minden artikulációs képességemet latba vetve, kertelés nélkül válaszoltam.

-          Hheeeöööggghhhee Geeööhhhgghhee

-          Tehát ön sem ért egyet ezzel az ontológiai abszurdummal, mert szerintem is nonszensz.

Hevesen bólogattam fejemmel, jelezve, hogy tökéletesen megértette közbevetésemet. Nézetazonosságunkat megpecsételendő, ekkor még mélyebben nyomta a gyökér kezelni szándékozott területbe a fúrófejet, melynek eredményeképpen eddigi kiegyensúlyozott és kölcsönösen tartalmas eszmecserénket velőtrázó üvöltés mozdította ki medréből, és ez önnön torkomból tört elő:

-          Ááááááááááááá

Eközben már az emberi szenvedés léleknemesítő hatásának irodalmáról értekezett a kiváló szájcsont-specialista.

-          Gööö Gööö Gööö – Biztosítottam a szenvedők iránti maximális együttérzésemről.

És ezzel lassan eljutottunk a probléma gyökeréig, melyhez tükröt tartva sikerült kezelni a dolog méregfogát, és tisztavizet önteni a pohárba. A koronát pedig az tette fel rá, hogy hidat képezve pótoltuk a hiányokat.