Üdvözöllek!
Sőt továbbmegyek, jó hogy itt vagy!

Biográfiám fellelhető itt-ott, ezért inkább arról írok, ki vagyok belül. Egy éhező, aki szomjazó. Egy népkutató, aki nem képmutató. Egy szívkutató, doktori fokozat nélkül. Egy kereső, aki jól kereső, és ez találó. Kis részben feltaláló. Egy fényfeltáró újságíró, a szellem újságában. Egy elveszett törzs megtalált tagja. Törzs, gárda nélkül. Törzs, vendég. Egy hűséges férj, hűségkártya nélkül. Egyáltalán, kártya nélkül. Keresem azt, aki megtalált, mert nem élhetek lényeg nélkül, miközben a lényeg élhetne nélkülem. Mégis Ő keresett engem, hogy én is kereshessem Őt. Tehát ez vagyok én: Isten kémje. (Nem a Mari néni 'istenkémje') Egy ügynök, aki feldob. Van, Akinek mindent jelentek. Átutazóként nézem a világot, az otthon tekintetével. Én is látom, ahogy az önmagát porig alázó hajléktalan, az apró reményében buzgón segít leparkolni. Akit mindenki érdekel, de aki senkit sem érdekel. Én is látom a frusztrált pénztáros nénit a hipermarket kasszájában, aki már nem célcsoportja a diétadiktátoroknak. A nyereményluxus-utat ígérő, szépségkirálynő választással egybekötött kedvezményakcióknak. Ő csak hősiesen küzd két egyedül nevelt fiáért. Én is hallom az embereket keresztnevükön letegező műsorvezető arcba mászó bizalmaskodását, mintha évek óta ismerné a betelefonálót. Evidencia érzettel, mintha a legtermészetesebb lenne a fél percen belüli ordenáré kitárulkozás. Én is érzem, hogy a műkörömstúdió, a turbószolárium és a szépségszalon háromszögében ingázó, szerény szókincsű hölgy és udvarlója az Audi A8 típusú személygépkocsiban elhelyezkedő, feltűnően rövid hajú, határozott fellépésű fiatalember, nyakán egy gumibot vastagságú aranyrúddal, nem jó irányba halad. De mindezt nem csak horizontálisan érzékelem, él bennem egy felső nézőpont. Én is csak ajándékba kaptam, és megtagadni nem fogom semmiért. A forráshoz hívok mindenkit, ahova inni járnak a szomjazók, ami értelmet ad a napoknak. Nem állok be a hivatalból semmiben sem hívő nihilisták cinikus kívülállásába. Még ha humorizálok is a jelenségeken, szereplőit szeretem és ez a lényeg. Nem elidegenedve nézem őket, mert őket szeretni kell, és ezt csak most lehet. Mert ők az emberek.